Sok minden történt ebben a pár  napban; elég mozgalmas volt, de úgy szép az élet, ha zajlik! Vagy mégsem?

1) Fodrásznál jártam - Levágattam a hajamat, mert már sokat nőtt az elmúlt három hónap alatt. Most egy ideig rendben van a frizurám .

2) Tetoválószalonban jártam - A szemöldököm csináltattam meg, mert utoljára 15 éve volt megcsinálva, és azóta már rendessen kikopott, így már nagyon esedékes volt a frissítés. Még gyógyulófélben van.

3) Anyósomat elvitte a mentő - Gyomorvérzése és fekélye van, nem túl bíztató állapot. Olyan soványka is szegény,  mert allig tud enni is. Remélem mielőbb felépül ebből a helyzetből, mert időben felismerték a bajt a kórházban. Párom rettentően aggódik, és félti; ami nagyon is megérthető ebben a helyzetben, és együttérzek vele. Rettentően ingerült ez miatt, néha sörözik is ez miatt. Igyekszem támogatni ahogy lehet, ma meg is látogattam a kórházban az anyósomat, vittem neki pár hasznos dolgot (víz, pogácsa, papírzsepi, wc-papír, pénz). 

4) Párom tizenkét órákat dolgozik - és rettentően kivan merülve már, elfáradt, ezért is ingerült, és hamar kiborul nála a bili. Párszor iszik is ez miatt néhány sört is.  Nehéz vele ebben a helyzetben, de igyekszem támogatni, és levenni a terhet a válláról kisebb-nayobb sikerrel.  Igyekszem itthon is mindent elrendezni, hogy neki ne kelljen ezzel foglalkozni, csak ennie kelljen és pihenni.

5) Én is elég sokat dolgozom - Elég fárasztó a három műszakom, mert furcsa a beosztásom, össze-vissza van. Lassan én is kimerülök már a sok dologtól (itthoni teendők, munkahely, párom segítése), de hát a muszály és az élet nagy úr. Beosztásom erre a hónapra a következőképpen alakul - 14-D; 15-D; 16-D; 17-D; 19-D; 21-D; 22-D; 25-R; 26-É; 28-D; 29-D; 30-D; 31-D. Elég vegyes a munkarendem, és allig jut idő pihenésre, mert amikor szabad vagyok itthon kell helyt állni. De minden családban így, vagy hasonlóan működik, szóval zajlik az élet nálam, illetve nálunk is.

6) Macskaügy - Párom hazahozott egy cicát, így már három cicánk van, még összeszokás alatt állnak, de szépen halad a dolog, nem lehet okom panaszra velük kapcsolatban. De van még miért felügyelni őket, mert korán ssincs még meg a teljes összheng köztük.

Tegnap délutános (14-22) voltam, és páromnál fizetésnap volt. Egész délután nem írt nekem facebook-on üzenetet, így már előre azt gondoltam, hogy inni fog. Mit ne mondjak beigazolódott a gyanúm, persze hogy a kocsmában ivott. Rendszerint ilyenkor ez a menet, már megszokhattam volna, de valahogy nem igazán békéltem meg még a helyzettel a három év alatt. Ilyenkor rendszerint későn ér haza, és utána bömbölteti a zenét; amitől  nem tudok elaludni. Ő meg általában elkésik a másnapi melóból. Na, de.... végeztem a melóval és csörgött a telefon, hogy menjek elé a kocsmába, mert be akar valakit mutatni. Gondoltam egy ivócimbora lesz az. Nem igazán fűlőtt hozzá a fogam, hisz nehéz műszakon voltam túl, jól elfáradtam. Mit ad Isten, az utcán ahogy jött felém, valamit a kezébe tartott, hát mi volt az, egy szürke színű macska, ami kb 1 év körüli, és az utcáról szedte össze a kóborcicát. Szó se róla, nagyon szép lánycica, tetszik a cica, de nem igazán hiányzott harmadik cicának egy panellakásba. De a cica itt ragadt, és most felügyelhetem az összeszoktatásukat, ami minimum 2 hét, mire elviselik egymást. Kissé mérges vagyok, de majd alakul valahogy.... Nagyon szép cica, bújós is, de nagyon fújól a meglévő két cicára. A már meglévő kettő llánycica is ijedt, de érdeklődnek utána. Néha be-be lesnek hozzá a kisszobába. Ja, és egy cikket is írtam a szépség menübe, hogy milyen termékeket használok rendszeresen, a cikket ITT olvashatod el.

Grafit cica

Masni és Tutyi

A mai rossz, esős idő megtette hatását itthon. Olyan nyeglének éreztük magunkat egész nap. 

Párommal nem volt kedvünk semmi jelentőségteljes dologhoz. Csak boltba mentünk el egy gyors vásárlásra. Egy nagyáruházba kerekeztünk el biciklivel, és persze az eső szemerkélt közben. Nem vásároltunk olyan sok dolgot (ebédnek való, nasi, innivaló). De hála a jó égnek nem áztunk el annyira, mint reméltük. Épp akkor zendített rá jobban az eső, mikor hazaértünk. Szerencsénk volt.

Megcsináltuk az ebédet (sült kolbász, krumplipüré), majd pihentünk. Párom a Tv-t nyegtette, és a macskáinkat abajgatta. Én pedig könyvet olvastam, és közben a cicákat is szeretgettem. 

De milyen könyvet is olvastam el? - Katie Fford könyvét, aminek a címe Francia kaland. >> ITT OLVASHATSZ a könyvről.

Előző bejegyzésben emítettem, ha nappal találkozom a nénivel, akkor beszámolok róla hogy sikerült a találkozás. Nos, tegnap délutános műszakban dolgoztam, és persze, hogy az én sorom van a néni elhelyezve a férjével. 

Eljött a nagy pillanat, és benyitottam a lakásukba, és hát.... ott ültek a fotelben egymás mellett. Fogták egymás kezét a férjével, és nézték a TV-t. A néninek döbbent arckifejezése volt, az a szemkippattanos nézés megmaradt neki. Ehhez társul a horgas orra, szóval mondhatni amolyan madáarcú néni. Egész nap ilyen arcot vágott, akárhányszor bementem abba a lakásba, szóval neki ilyen az arcszerkezete. A viselkedése meg... hát időskori elbutulása van, és mindent a szájába kell rágni minimum háromszor (hogy most vacsorázunk és menjen enni - tálalni kell neki, hogy most mosakodunk, átöltözünk, stb... ). Szóval szimplán csak elmebeteg a néni, furcsa arcszerkezettel. Nem rémisztő nappali fénynél, de azért el kell mondjam; hogy akárhányszor bementem a lakásba, a telefonommal mindig volt valami ( leesett, kisett, szétesett). Mintha az ördög energiája munkálkodna a lakásban. De lehet a véletlen műve is. Sőt, biztos, hogy a véletlen műve, de az ördög sosem alszik. Na, jó nem rémisztgetek tovább senkit sem.

A lényeg az, hogy nem szeretném, ha idős koromban ennyire elmenjem az eszem, hogy mindent mondani kelljen másoknak, és csak nézzek ki a fejemből mint a sülthal. Neki biztos jó így, mert nem hiszem hogy felfogná a helyzet súlyát, hisz dilis. De a férjének biztos rossz lehet, hogy így látja a feleségét. Hisz ezért költöztek ilyen otthonba, ahol nővéri segítség kell a mindennapi dolgokhoz (a családtag nem ér rá, hisz dolgozik; vagy épp nincs hozzátartozó aki ezt megtehetni nekik). És olyan jó érzéssel tölti el az embert, hogy segíthet ezen az embereken, akármilyen kis aprósággal, és milyen hálásak érte. Megköszönik a segítséget. Szóval a kezdeti ilyedtség elmúlt bennem a nénivel kapcsolatban. Szomorú helyzet az ilyen, hogy ilyen betegséggel kelljen kűzdenie az embernek.

Ma reggel hatkor ismét letettem az éjszakai szolgálatot kettő munkatársammal együtt (összesen 3 nővér teljesít éjszaka), akikkel kb. 120 idős ember álmát őriztük (lent a vásárolt lakásokban kb. 80 idős 2 nővér felügyelete - fent az elfekvőben pedig kb. 40 idősre pedig 1 nővér vigyáz). Szóval, én épp lent voltam szolgálatban egy másik nővérrel. Tiszta élmény a sötét folyosókon mászkálni, és néhány gázosabb lakásba benyitogatni, hogy minden rendben van-e a lakókkal.  

(lenti rész)

Benyitottam egy ilyen lakás ajtaján, hogy ellenőrizzem egy házaspár hogylétét, és esküszöm kirázott a hideg, és a hátamon is felállt a szőr. Nemrég költözött be a házaspár, és még nem láttam őket. Felkészültem mindenre, de érdekes dolog történt. Mindketten feküdtek az ágyban. A férfi nyakig betakarózna az oldalán fekve csukott szemmel aludt, az asszony is nyakig betakarózva a hátán feküdt, de felemelte a fejét és nyitott szemmel bámult rám az ágyból. Olyan rémült arckifejezést vágott, mintha a szemei majd kipattanának a helyéről. Olyan érzést keltett, mintha egy sorozatgyilkossal találkoztam volna, aki épp ölni készülne, amiért felébresztettem az álmából. Mondtam neki, hogy éjszaka van, aludjon, és kijöttem a lakásból. De a retinámba frankón beleégett a látvány, és a hidegkirázás is párosult frankón ezzel. Esküszöm ha rémálmaim lesznek, biztos ő fog benne szerepelni, mint egy horrorfilm főszereplője. De ezek után ha nappalos műszakban leszek, azért kíváncsi leszek akkor is ilyen bizarr arckifejezése lesz-e az asszonynak. Majd elmesélem azért, mire jutottam vele. 

A nap további része pihenéssel és alvással telt itthon. Főznöm nem kellett, mert az anyukám hozott nekünk ebédet (páromnak és nekem - babgulyás, rizs, töltötthús).

Nemrég értem haza az éjszakai műszakom után (ápoló vagyok egy idősek otthonában - van pár érdekes sztorim, majd talán mesélek is párat); és olyan kifacsartnak érzem magam, mint egy vánnyadt citrom. Fizikailag most nem is vagyok nyúzott, inkább agyilag nem érzem magam a helyzet magaslatán. Olyan kótyagosnak érzem magam, mintha legurítottam volna a kocsmában vagy tíz pohár sört és megdobta volna a fejem. De mit is tehetnék, ez az élet rendje (munka látástól-vakulásig). Nem? Éjszaka félig idegen emberek álmát őrizni, hallgatni ahogy szuszognak, horkolnak, esetleg ébren vannak (mászkálnák, szórakoztatnak, az agyadra mennek a többszöri wc-re menéssel, pelenkázással, rosszullétre panaszkodnak, elesnenk, leesnek az ágyról, stb...), miközben te is szívesen aludnál otthon az ágyadban (de nem lehet, mert a munkahely és a pénz nagy úr - ezért teszed amit kell, hivatásból).

Voltam hazafelé a boltban, vettem pár dolgot itthonra (kaja és innivaló), hazaérve adtam a kettő cicámnak reggelit (két rosszcsont szőrős kislány), én is bekaptam azt a kevéske reggelim (pogácsa, kakaó),  és most füstölgő cigivel kezemben gépelem a betűket. Próbálok értelmes bejegyzéssel índítani az oldalt, de nem fog az agyam semmi értelmes dologra.

Ezért inkább, most gyorsan lezuhanyzom, bekapcsolom a TV-t valami bugyuta sorozatra, amit még kedvelek is éppen (VIASAT3 - JÓBARÁTOK), és persze majd egy darabig sasolom ezerrel, de biztos bealszom majd körülbelül délig. De majd adja a helyzet.

Nem is húzom az időm, majd később jelentkezem... Addig is... SZÉP NAPOT mindenkinek!